Bővebb ismertető
"Egy nagy regény: Iskola a határon, egy kisregény: a Hajnali háztetők, novellák s egy kötetnyi régi cikk, rajz, vázlat, esszé, "próza", máig szétszórva, eltemetve hozzáférhetetlen helyeken, ennyi mostanig a mű": - Ottlik Géza életműve - írhatta le még nemrégiben Rónay György. Az író most kötetbe rendezte az irodalmi közvélemény által régóta hiányolt írásait: két világháború közötti próza és líra legjelentősebb alkotóiról s legfontosabb fórumáról, a Nyugatról szóló elegáns esszéit, a műfordítás és az írás műhelytitkait, a modern regény szerepét és lehetőségeit kutató eredeti tanulmányait, a Nyugatban, az Ezüstkorban, a Budapesti Hírlapban, a Magyarokban megjelent elemző kritikáit, finom mívű cikkeit, karcolatait, novellavázlatait, a háború alatt és után írt kiadatlan naplórészleteit. Érdekes, változatos, különböző műfajú, de tökéletesen komponált, logikus és szerves kötet jött létre: a szerző gondosan formált, ismeretlen vonásokat is felvillantó, őszinte és jellemző önarcképe.
Ottlik Első írásai 1931-ben jelentek meg a Napkeletben. 1939-ben Babits közölte a Nyugatban A Drugeth-legenda című elbeszélését. A háború befejezésekor a magyar szellemi élet megújítását tervezte, a Nyugat hagyományait folytatva.
1945 és 1946 között a Magyar Rádió dramaturgjaként dolgozott, ahol hangjátékokat fordított és írt. 1945-től 1957-ig a Magyar PEN Klub tikára. A dogmatikus irodalom-politika éveiben kiszorult az irodalmi életből, fordításokból élt. Kényszerű hallgatása 1957-ben ért véget, amikor megjelent Hajnali háztetők című kisregénye. Iskola a határon című, mára már klasszikussá vált nagyregényét 1959-ben, többszöri átírás után adták közre.
Az egyetlen hosszabb terjedelmű műve, amely az Iskola a határon ikerdarabjaként íródott, Buda címmel Lengyel Péter gondozásában jelent meg. Ottlikot olyan szerzők vallják mesterüknek, mint Tandori Dezső és Esterházy Péter.
Díjai
József Attila-díj (1981), Déry Tibor-díj (1984), Kossuth-díj (1985), Szép Ernő-jutalom (1988), Örley István-díj (1990)