Pujol Arisztid vidám kalandjai [antikvár]

Részlet a könyvből:A SZÉP KÁVÉSNÉ Mikor most elbeszélem ezt a pár epizódot barátomnak, Pujol Arisztidnak hullámzó, hogy ne mondjam, cikcakos pályafutásából, nem tarthatok igényt időbeli sorrendre. Némelyik azelőtt történt, hogy először keresztezte (csaknem szószerint) utamat, némelyik azután. Különböző alkalmakkor csak úgy véletlenül mondta el nékem ezeket, száz más esettel együtt, melyeket éppen a kósza gondolattársulás visszaidézett gyors és festői képzeletébe, ő ugyan nagybüszkén akkori ideiglenes foglalkozására utalva rendszerint határozott időpontot emlegetett, de úgy látszik, sorsának fordulatai számukra és gyorsaságukra nézve oly változatosak voltak, hogy sohasem tudtam észben tartani sem e fordulatokat, sem sorrendjüket. És nem is fontos. Ennek az embernek élete oly összefüggéstelen volt, akárcsak egy pakli kártya. Első találkozásunk ilyenformán történt. Dél-Franciaországot jártam be autón, kedvetlenül, egyedül. Toulouse-ban elvált tőlem egyik barátom, ki néhány napot lopott sürgető üzleti ügyeitől, hogy idáig kísérjen Boulogne-ból Touraine-en és Guienne-en át; egy másik barátomat pedig, kit terveim szerint Avignon-ban kellett volna felcsípnem Monte Carlo-ból jövet, váratlanul feltartóztatta valami.