Puncs [antikvár]

Ha kérdeznéd, azt válaszolnám, hogy nem szerettem. Ezt csak azért merem kimondani, mert utólag visszagondolva, könnyű volt. Végül is könnyű volt nem elmenni a reptérre. A szüleimhez mentem helyette Gödre, arról a címről nem tudott. Hozzám hiába ment, Amarilla sem volt otthon, a telefonomat pedig a lakásban hagytam. Biztos, hogy nem tudta, hol vagyok. A szüleim házában üldögéltem a felső szinten. Kinyitottam az erkély ajtaját, hogy bejöjjön a hideg. Fázni akartam és remegni, igazából a sírást akartam erőltetni. Valami azt súgta belül, hogy ilyenkor a lányok sírni szoktak. Mégis csak összetörték a szívem, vagy mi a fasz. Ehelyett nem jött a bőgés, nem jöttek a könnyek. Csak néztem a plafont, a régi plakátjaimat, Papa Roach, Limp Bizkit meg hasonló szarok, amiket tizenhárom évesen menőnek hittem. Fénymásolt Frida Kahlo képek, amiket átfestettem más színűekre, hogy jobban hasonlítson rám. Ott volt a szőke Frida, nagy kék szemekkel, aki ül a másik szőke hajú és kék szemű Fridával, furcsa ruhákban, az egyikük kezében olló. Az én Fridáim fogják egymás kezét,