Pusztulás [antikvár]

A November utcában vagyunk. A Lembergi utcából nyíló második keresztutcában. Egy kis udvarban, amúgy nem messze a Lembergi utcától, Hersze Baum úr áll a falnál. A vállára szállt galambokat eteti. Szép nevük van itt ezeknek a galamboknak, perzsa pillangó - állítólag egykor Perzsiából hozták őket. Biztosan így volt? Nem tudjuk meg soha: nincsenek adatok, dokumentumok, hitelt érdemlő magyarázatok. Azt mondják, képesek órákon át olyan magasan repülni, ahová már nem jut el az ember tekintete. De ez olyan információ, amit egy véletlenül utunkba akadt személytől kaptunk, ezért nem állíthattuk teljes biztonsággal, hogy tényleg így van a valóságban is. Nem érdeklődtünk ilyesmik iránt. Igaz viszont a hír, hogy magasan jegyzik a helybeli tenyésztők Hersze Baum úr galambjait. Gyakran láthatjuk itt madarainak számos vevőjét. Főszezonban, mint most is, magas áron kelnek el. Eközben zsákokkal megrakott szekér halad el mellettünk. Kitalálhatjuk, hogy gabonát visz, mert a November utcában van a malom, és a szekér arrafelé megy. És amikor utána fordulunk, elvakít a nyitott ablakból tükröződő napfény. Rögtön ezután egy kinyújtott kezet látunk, amint a nyitott ablakon át kiönti az éjjeliedény tartalmát. Ez nagyon rövid ideig tartott, és mielőtt visszafordulhattunk volna, Baum úr válláról felröppentek a kocsizörgéstől megriadt galambok. Nagy zajjal rebbentek szét a tyúkok, váratlanul hullott közébük Kazimiera M. éjjeliedényének tartalma, mert neki volt köszönhető a nyitott ablakon kizúduló égi áldás. Bár meleg van, Kazimiera M. gondosan becsukja az ablakot, épp csak egy pillanatig látjuk az üvegen át fehér hálóingét. Biztos későn aludt el, és most, miután kiürítette az éjjeliedényt, szeretne még legalább egy órára vagy fél órára visz-szafeküdni. A nem teljes egészében átaludt éjszaka után épp I I I tv-/ 'J:\