Rágalom [antikvár]

Részlet: Víkendező társaság egy vidéki kastélyban, mélyen tisztelt Esküdtbíróság! A házigazda, aki agglegény, két férfit hívott meg vadászatra, most egy éve, október 25-én, pénteki napon, öten a vendégek közül szombat este leülnek pokert játszani. A játék egyszerre félbeszakad, mert az egyik résztvevő, Mr. John Grant, csalással vádolja Daviot őrnagyot. Daviot őrnagy tagadja a vádat, azonban tiszttársa, Bradford kapitány, a maga vádaskodásával támasztja azt alá; Daviot őrnagy perrel fenyegetőzik, de barátai elsimítják a vitát és rábeszélik az ellenfeleket, hogy térjenek napirendre a kellemetlen ügy fölött, Daviot őrnagy pedig távozik a házból, miután megigéri barátainak, hogy rágalmazóit nem fogja bíróság elé állítani. Ez hát a helyzet, amelyet fontolóra kell venniök. Sir Quintin Jessops, - a sértett jogi képviselője abban az egyesített rágalmazási perben, amelyet Daviot indított Grant és Bradford ellen - megköszörülte a torkát, nagy fejét hátravetette és apró, bosszúvágyó szemeit rászegezte az esküdtekre. Nem volt valami megnyerő, kellemes jelenség. Vastag állkapcsa és magas, rikácsoló hangja volt, beszédmódjából kicsengett az öregember bosszús türelmetlensége mindenki ellen, aki kétségbe merte vonni tényállításait, vagy vitatni merte következtetéseit. A legjobban fizetett londoni ügyvédek közé tartozott, kiváló képességei ugyanolyan általános elismerésnek örvendettek, mint amilyen köztudomású volt hiúsága, s ma már aligha vállalt el olyan pert, amelynek megnyerésében nem volt egészen bizonyos...