Régi szép idők [antikvár]

Részlet: AZ ÖREGEM Amikor az a levél a féllovas, szerecsenfejes, agancsos, hattyúszárnyas és griffkarmos hercegi pecséttel a hátán megérkezett, az erdész úr csodálkozva forgatta fejét. És amikor a levelet kibontotta és megtudta belőle, hogy az uraság itt akarja tölteni a nyár hátralevő részét, szeme a semmibe meredt és jő ideig tartott, amíg leg-alábjD ennyit ki tudott dörmögni: — Hát egen, még ezzel is adósom volt az ördög! — Aztán dühösen pipára gyújtott és kiment, hogy valami vénasszonyokat kerítsen, akik majd rendbeteszik a kastélyt. Ilyenkor, aratás előtt! Hol a fenébe hajtson most föl söprűket ? És honnan szedjen elő annyi rongyot? Istenverte bolondjai! Húsz álló év múlott el azóta, hogy az uraság először és utoljára itt járt. Azóta békén hagyták és nyugalmát csak egyszer egy évben, karácsony után zavarta meg az, hogy el kellett küldenie az évi elszámolást, amire egyébként sohasem jött válasz. Ez alatt a húsz év alatt a felvilágosodott abszolutizmus elvei szerint uralkodott a kilenc navarovi zsellércsaládon. Navarov egy kastélyból és tizenkét házból áll, de a tizenkettő közül az egyik a sörfőzde, amelyben isten tudja mikor főztek sört utoljára — erre már az erdész úr sem emlékszik — a másik az ^erdészlak, a harmadik az uradalmi kovácsműhely, a negyedik pedig az uradalmi kocsma, és azután már csak erdők vannak; semmi más, csak erdők és hegyek; semmi más, csak hegyek; és még szakadékok, s a leg-