Repül a kő [antikvár]

Részlet a könyvből: Tamás idegesen bámult ki a vonat ablakán. Idegesen rántotta elő zsebéből az óráját. Idegesen ugrott fel, toppantott, nyújtózkodott és idegesen lépett ki a folyosóra. Márta egyedül maradt a fülkében. Megkönnyebbülten lélekzett fel. Nehéz volt elviselni ennyi idegeskedést. Néha szerette volna megfogni és megrázni Tamást. Rákiáltani, hogy szedje össze magát, legyen esze. Semmi értelme ennek a kapkodásnak. De soha egyetlen megjegyzés erejéig sem feledkezett meg magáról. Úgy tett, mintha észre sem venné férje állandó izgága nyugtalankodását. Nem volt könnyű dolog mindig nyugodtnak maradni, de Márta úgy gondolta, hogy ezzel segít Tamáson és kötelessége segítségére lenni. Igyekezett részvéttel és odaadással gondolni rá és ezért sohasem veszítette el a türelmét vele szemben. Szegény Tamás az utóbbi időben túlerőltette magát az üzletben. A társával is bajok voltak. Igaz, hogy Márta gyakran megokolatlannak, sőt igazságtalannak érezte a társ ellen való kifakadásokat. Dehát ezt is meg lehetett érteni. Tamás ideges. Nem tehet róla szegény.