SS tábornok [antikvár]

Gerince megtört.
Sven Hassel 1930-ban a munkanélküliség elől emigrált Németországba. 1937-ben jelentkezett a német hadseregbe. Harcolt Lengyelországban lovassági katonaként, majd átkerült a 2. harckocsizó ezredbe. 1941-ben egy büntetőezreddel Oroszországba került, ahol rendkívül mostoha körülmények között harcolt. Az észak-afrikai front kivételével a II. világháború minden hadszínterén megfordult. "Egy búcsúpillantást vetettem az öregre. Ő rám nézett, és remegő, csontvékonnyá soványodott kezével felém nyújtott egy szamárfüles borítékot. - Ha átjutsz... ha valaha hazajutsz... add át ezt a feleségemnek, és mondd meg neki, hogy nem tehetek róla. Nem akartam meghalni... nem tehetek róla. Elvettem tőle a borítékot, és a zsebembe tettem. - Elmondom neki - ígérem. -Mindenkinek elmondom, ne aggódjon. Az egész átkozott világnak el fogom mondani, mit tettek velünk azok a rohadékok..." Sven Hassel megtartotta a szavát. A levelet ugyan nem tudta eljuttatni az öreg katona feleségének, mert az oroszok elvették tőle, de a világ megtudhatta fájdalomba mártott tollal írt soraiból, hogy milyen következményekkel jár, ha egy őrült kezébe adjuk a hatalmat, hogy milyen érzés tűzzel-vassal a másik ember életére törni, megcsonkított holttestek közt aludni, hónapokig éhezni, nyári ruhába vándorolni a hófedte orosz sztyeppén -és mindezt a biztos vereség, az értelmetlenség tudatába. A világ megtudhatta mit jelent a háború, ahogyan az évszázadok folyamán már sokszor megtanulta és gyorsan el is felejtette... Hogy a fájdalom ezúttal is a feledés homályába fog-e veszni, vagy örök figyelmeztető jelként lebeg majd szemünk előtt, ez csak rajtunk múlik. Igaz, azt mondják, egy fecske nem csinál nyarat. De egy fecske felnevel három fiókát, a három kilencet... és a sok-sok szorgalmasan csapkodó szárny talán örökre elhessegetheti a vihar felhőit az egyetlen kék bolygó égboltjáról.