Suomi [antikvár]

"Én Moszkvában tanultam a forradalom idején, matematikus akartam lenni. Most gyógyszerész vagyok Naukseniben, feleségem, kislányom van. De bejárok Rigába az egyetemre, mert matematikus akarok lenni. Tudod, Jean, én vad szocialista voltam. Ismerem az orosz irodalmat, és részt vettem a diákság harcaiban. De amikor arról volt szó, hogy Lettország függetlenségét kivívjuk, fegyvert fogtam én is, és harcoltam az oroszok ellen. Nézz körül, Jean! Mit teremtettünk mi Lettországból? Miért nem csináljátok meg ezt ti is? Mi vagy ki akadályoz meg benne?... Olyan közigazgatást kell teremtenetek, mint a miénk, olyan adórendszert, mint a miénk." "Ha már a telefonnál tartunk: úgyszólván mindenkinek van telefonja, sokszor még az egyetemi diákoknak is. Sűrű dróthálózat köti össze az embereket egymással. A személyes érintkezés ritkább, mint nálunk, csak igazán jó barátok járnak egymáshoz. Klubélet is alig van... Így a telefonnak óriási szerepe van az érintkezésben. Nemcsak helsinkiben, hanem vidéken is... Mármost tessék jól megfogózni: az előfizetőnek egy-egy beszélgetés alig kerül többe 4 fillérnél. Egy hónapon át naponta tömeges telefonbeszélgetéseim voltak mind Helsinkiben, mind vidéki állomásokkal, s ha a számláimat nézem, nem akarok hinni a szememnek. Holott Finnországban telefon magánvállalat kezében van, s az természetesen nyerni is akar, hiszen kapitalista vállalat, míg nálunk az állami postáé, amely egyáltalán nem haszonra rendezkedett be." "... miért nem teremtettek Önök Trianon ellenére is olyan demokratikus köztársaságot, mint mi? És ha Trianon oly súlyosan nehezedik Önökre, miért nem láttak már hozzá kettőzött erővel, hogy a népkultúra kincseit felszínre hozzák? Abban is Trianon akadályozta Önöket, hogy a negyven évvel ezelőtt készült s ma már használhatatlan, hiányos tájszótárt újjal pótolják? Vagy hogy az Akadémia végre megcsinálja a teljes magyar szótárt, ami nélkül mi magunk sem tudunk alapos tudományos munkát végezni? És nem gondolják meg Önök, hogy Trianonról nem beszélni és panaszkodni kell, hanem némán dolgozni a nép megerősítésén, nehogy az erősebb népek teljesen összeroppantsák Önöket?" Ezek a sorok nem a napisajtó aktuális cikkeiből vett idézetek. Kodolányi János írta le őket finnországi úti élményeiről beszámoló munkájában, 1939-ben...