Szabad az út [antikvár]

Részlet a műből:"A decemberi délelőtt szürke köde ült a házak fölött és belefüstöltek a kémények, mint pipás öreg urak, a kötögető asszonyok hangtalanságába. A fák közömbös dermedtséggel néztek a füstgomolyag után, megszokták az iramukat, hiszen ősztől tavaszig rohannak a fejük fölött vagy kavarognak ágaik között, bevonva őket szennyes korommal. Alig győzik tisztára mosni magukat az első koratavaszi esőn.Az asszony ott állt az ablaknál és nézte az egyik magas, piros kéményt. Barna, ápolt haja lágy hullámokban hullott a vállára, amely telt és formás volt, mint egy görög szoboré. Mélyeket lélegzett az üde szappanillatból, most jött ki a fürdőszobából, még pongyolája ővét igazgatta dereka körül és megállt a csipkefüggöny előtt."