Bővebb ismertető
"Egyszer volt, hol nem volt, volt két család, amelyek közös végzetét még a halál sem választhatja széjjel. Mielőtt hozzákezdtem, azt hittem, szinte kizárólag hímnemű lesz a mese, nemi versengésről, ambíciókról, hatalomról, pártfogásról, árulásról, halálról, bosszúról szóló szép saga. De lám, mintha a nők kerekednének felül, gyújtópontba menetelnek a perifériáról, s követelik, mondjam el az ő tragédiájukat, komédiájukat, történetüket is, arra kényszerítenek, hogy mindenféle kígyózó bonyodalmakon vezessem keresztül mesém fonalát, s hogy "férfias" cselekményemet mintegy megtörve lássam és láttassam a "nőies" fordított oldal prizmáján át. Úgy tűnik, a nők pontosan tudták, mit is akarnak - azt, hogy történetük magyarázza meg, sőt foglalja magába a férfiakét. Öltés nélküli viselet az elnyomás köntöse, a társadalmi és nemi szerepek tekintélyelvűen megszabó társadalmak, amelyek a becsület és a magántulajdon tűrhetetlen terheivel nyomorítják le asszonyaikat, bőséggel tenyésztenek másfatja elnyomást is. S másik felől: a diktátorok - legalábbis a nyilvánosság előtt, mikor mások nevében beszélnek - mindig puritánok. Kiderül tehát, hogy az én "férfias" és "nőies" cselekményeim végül is ugyanazt a történetet jelentik. Remélhetőleg nem kell külön mondanom, hogy a legelnyomóbb rendszer sem tud minden nőt elnyomorítani. Pakisztánról köztudomású - és hitem szerint méltán az - hogy asszonyai sokkal megkapóbbak, mint a férfiai... a láncaik azonban korántsem fiktívek. Valóságosak. És egyre súlyosabbak. Ha egyvalamit elhallgatsz, elhallgatod azt is, ami belőle következik. Végül pedig fölrobban az egész, mindenestül."
Sir Ahmed Salman Rushdie (Bombay, 1947. június 19. –) indiai születésű brit író, a Sátáni versek című regény szerzője.
Indiában, Bombayben született, egy sikeres muszlim üzletember fiaként. Tanulmányait szülővárosában, majd az angliai Rugbyben, és a cambridge-i King’s College-ban végezte, ahol történelemből szerzett diplomát 1968-ban. Tanulmányainak elvégzése után családjával Pakisztánban élt, majd visszatért Angliába és egy reklámügynökség szövegírójaként dolgozott.
Írói karrierje az 1975-ben kiadott Grímusz című regénnyel kezdődött. Következő regénye, az 1981-ben megjelent Az éjfél gyermekei nemzetközi ismertséget szerzett Rushdie-nak, és számos elismerés mellett elnyerte a Man Booker-díjat, sőt 1993-ban a legjobbnak választották a díj első 25 évének nyertesei közül. 1983-ban egy rövid regénye, a Szégyen jelent meg, melyben a pakisztáni politikai zűrzavart ábrázolja. A könyv elnyerte a Prix du Meilleur Livre Etranger díjat.
Rushdie művészete, mágikus realista regényei már ekkor megosztották a közönséget, de a Sátáni versek igen heves fogadtatására senki nem számított. 1989-es megjelenése óta a szólásszabadság jelképe. Számos kiadást ért meg, népszerűsége mindmáig töretlen, ami azt bizonyítja, hogy nem botránykönyv, és nem istenkáromló fertelem, hanem a 20. század megkerülhetetlen, rendkívüli jelentőségű irodalmi alkotása.
1989. február 14-én Khomeini ajatollah, Irán vallási vezetője istenkáromlás és az iszlám vallás megsértése miatt fatvát, halálos kiközösítő ítéletet hirdetett az író ellen, s felszólította a világ muzulmánjait Rushdie kivégzésére. Az író a Scotland Yard védelme alatt elrejtőzött Angliában, állandóan váltogatva a lakhelyét, s hosszú évekig nem is nagyon mutatkozott a nyilvánosság előtt. Az indulatok annak ellenére sem csillapodtak, hogy Rushdie 1990-ben egy tanulmányában bocsánatot kért: a regény japán fordítóját megölték, az olasz fordító és a norvég kiadó ellen pedig merényletet kíséreltek meg. 1998-ban az iráni kormány visszavonta a fatvát, de a radikális iszlám mozgalmak továbbra is életben tartják az író elleni fenyegetést.
A 2000 óta New Yorkban élő író a kényszerű rejtezés ideje alatt sem pihent, sorra jelentek meg esszéi és kritikái, s a regényírással sem hagyott fel. A Sátáni versek után 1990-ben meseregénnyel jelentkezett, a Hárun és a mesék tengere az Ezeregyéjszaka világát idézi. 1994-ben Kelet, nyugat címmel novelláit, majd egy évre rá A mór utolsó sóhaja című regényét adta közre. Ezt 1999-ben az amerikai rockzene Indiára tett hatását feldolgozó Talpa alatt a föld című regénye követte, 2001-ben látott napvilágot a Fúriadüh című regénye, amelyben új otthona, New York nyüzsgő, tarka, lüktető élete elevenedik meg.