Szemben az árral [antikvár]

1. A hajó számomra sohasem kizárólag hajó volt: mindig szimbólum is. Nem is egyetlen szimbólum, hanem több, mindig új meg új. Szimbóluma annak, ami folyton úton van, és csak kivételesen horgonyoz le, vagy akkor, amikor már öreg és hasznavehetetlen. De akkor már nem is él, halott. Ameddig él, járja a világot, kikötőről kikötőre, sehol nincs otthon és mindenütt otthon van, és néha alaposan megtépázza a vihar, és el is süllyedhet. De manapság olyan csodálatos szerkezetek vannak, és nincsen vihar, amely gőzöseinknek elég erős volna, mondta tegnap az első technikus. Viszont vannak aknák, és van légierő, az emberi szellem igazán leleményes. Leleményesen győzi le az elemeket és helyettesíti újakkal a megbénított veszélyeket. Gyerekkoromban rajzoltam egy hajót, s ez a hajó a nagy, tág világot jelentette. A kamaszlány számára a gondola a szerelmet jelentette, de be kell vallanom, a Havelen úszó vitorlás sem jelentett mást. Tizennyolc négyzetméter vitorla, csakis a szerelemért. Szél ellen szállni, a legmagasabb lelki eksztázisból alászállni a legmélyebb testi vonaglásba. Igen, és a Havelen még fiatal voltam, a burjánzó zsírgödröcskék még nem zavarták öntudatomat. Nem, mindez hazugság. Akkoriban aggódva néztem a tükörbe, hosszú, karcsú lábam szőrös volt, ez mindent elrontott. El lehetett távolítani a szőrt valami rossz szagú péppel, de ez mindig nyilvános esemény számba ment, a bűz menthetetlenül kiszállt a mindenkori fürdőszoba ajtaján és szétterjedt az egész lakásban, és akkor gyalázatosan szégyelltem magamat. Mindig így volt, amióta a Kisasszony gonosz nevetéssel a hétéves gyermek mellének szegezte kést: „Ne nevess már így! Ha tudnád, milyen förtelmes vagy, amikor nevetsz! Az orrod egészen eltűnik a két pofád között!" Igen, ha az ember orra ráadásul olyan volt, mint valami krumpli. Médi orra keskeny volt, mint anyámé, de ő sokkal szebb volt és természetesen értelmesebb is, mert anya ostoba volt, ezt mindenki 7