Szent Margit legendás könyve [antikvár]

Részlet a könyvből: Delelőre hágott életem napja. Érzem hevét s homlokom verejtékezik. Lenn az ország mérhetlen sikján, hol nyaratszaka az éretten sárguló élet kalásztengere reng, delelőre jutván a nap, akáczlombok, asztagok hüsében pihen meg az aratók szorgos serege: a rendet vágó férfi, a marokverő leány, a tallózó asszony. S a pihenés órájában fönséges a csönd mindenfelé. A kit Isten közülünk arra szemelt ki, hogy tollával egy életen át nap-nap után betűt szántson, ne várjon aratást. Pihenéshez sem jut. Ha le is teszi tollát, a gondolatokat, a melyek lelkében munka közben fölrajzottak, nincs, a mi tova űzze; az érzéseket, a melyek szivében fölviharzottak, nincs, a mi lecsititsa. Különösen akkor, ha az élet forgatagában, az emberek százezrei közepette, az egymással küzdők, vetélkedők vásári zajában élete utján egymagában halad. E nehéz útnak a felét immár bejártam. Kincset, babért eddigelé nem találtam rajta. Igaz, hogy nem is igen kerestem soha. Nekem sem volt s lehet, hogy nem is lesz aratásom...