Szent Orpheus breviáriuma II. [antikvár]

Részlet a könyvből: Karmel hegye a legszebb Júdeában, félelmetesek a kövei, mint azé a másiké, a sinai-hegyé, ahol annak szikláiból vágott morál-kódexet, azaz Tízparancsolatot Mózes afféle michelangelói furorral (utóbbinál bizony jóval szegényebb ez a furor, mint a barbárbibliai modellé) - ugyanakkor völgyei smaragdmohos najád combközök, fái? papagájos fáraói pálmalegyezők. Karmel eléri a tengert, azt a kékséget és felhőfehér horizontködöt, mely (se térben, se időben nem is oly messze Mózestől), a hellén világ ezer Aphroditéjét szülte ezer kagylóból - kagylóból, mely megmaradt Komposztélai Szent Jakab apostol, az örök (ma is, ma is tehát?) vándor és zarándok jelvényének, amelyből éppoly Aphroditék születtek, mint a görögök kedvére valók, csak éppen Keresztes János összes költeményének nevezzük őket - ezek aztán "finaliter", véglegesen egyesítik Istent és a szerelmet, égi és földi Ámor égő csipkebokrait.