Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
"'. Szűz Mária Mennybevitelének pillanatában érkezett a sírhoz az Indiában hittérítő, Indiából (véres sebekkel) kiüldözött Tamás apostol. A sír pogány, díszes márványszarkofág volt, állítólag Pilátus felesége ajándékozta Máriának még Mária életében. A Mennybevitelkor Isten angyalai az amorettás, ámoros, psychés márványkoporsót finom földdel töltötték meg, melyből hajnalkék, margarétafehér virágok nőttek ki, sűrűbben, mint Pilátus kertjében vagy a zsidó főpapok, perzsa királyok parkjaiban. Apostolok, tanítvmányok, utcanép, hivők és hitetlenek, Magdolna és "Magdolnák" vették körül, római katonák és görög filozófusok is akadtak. Az Indiából idáig hajszolt Tamás először, szinte fuldokolva, a sírra hajolt, hivén, hogy Mária teste még benne nyugszik, de a körülállók fölrázták, az Égre mutattak (mutatóujjak,, öklök, vállig visszacsúszó, csörgő karperecek, agyőt lengető pálmaágak), Tamás látta ott a Madonna testét (a lelkét már Fia az "Elalváskor" a mennyekbe vitte), zokogott, hogy még itt a földön térdepelve, kezet sem csókolhatott Neki. A Madonna megsajnálta, ruhája levélzöld övét kicsatolta és leejtette Tamásnak. Ez az öv az, melyet az olaszok Cintolá-nak neveznek, ereklyeként (és ereklyékként) tisztelnek, az övnek templomokat építenek.
Kételkedő Szent Hugó, grenoble-i püspök, a 11. század vége felé, Rómában járt, imádkozott a Cintola előtt, de imája végeztével kinyílt a templom ablaka, a magasságok magasságában Szűz Máriát látta, lábai alatt a tüzesen égő Holdsarló, ennek fénye megvilágította a zöld Cintolát. Hugó írást látott rajta, a Boldogságos Szűz édesen felszólította, hogy vigye magával római kolostorszobájába és olvassa el. Egy angyal kivette a selyemövet hosszú üvegtartójából, bájos ügyességgel összetekerte, mint egy római könyvet és odanyújtotta Kételkedő szent Hugónak. Hugó magával vitte a kolostorba (más források szerint a Fórum romjainak egy oszlopcsonkjára ült) és elolvasta, csak a Szűz Mária kegyelmét jelentő Holdfényben volt olvasható az ezer éve rejtett írás. A Cintola: Kételkedő Szent Tamás életrajzát tartalmazta."
Író, esszéíró, műfordító. 1908-ban született, Budapesten. 1931-ben szerzett oklevelet a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-francia-angol irodalom szakán.
1932-től a Madách Gimnáziumban, 1939-től az óbudai Árpád Gimnáziumban tanított. 1949–1958 között közgazdasági technikumban tanított. 1958-tól haláláig szabadfoglalkozású író. Elbeszélései és tanulmányai többek között a Napkelet, a Válasz, a Magyar Csillag, a Vigília, az Új Symposion, a Kortárs, valamint az Élet és Irodalom hasábjain jeletek meg. Angol és amerikai regényeket fordított.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Divertimento (1957), Burgundi krónika (1959), Hitvita és nászinduló (1960), Arc és álarc (1962), A megszabadított Jeruzsálem (1965), Angyali Gigi (1966), Meghatározások és szerepek (1969), II. Szilveszter második élete (1972), Szent Orpheus breviáriuma (1973), Szárnyatlan oltárok (1978), Prae I-II. (1980), Múzsák testamentuma (1985), Saturnus fia (1989), Euridiké nyomában (1993), Narcisszusz tükre (1995), Az alázat kalendáriuma (1998), Bezárult Európa (2000), Fájdalmak és titkok játéka (2001), Barokk Róbert (2002), Casanova (2008), Pendragon és XIII. Apolló (2009), Doktor Haydn (2009)
Díjai
Baumgarten-díj (1948), József Attila-díj (1977), Füst Milán-díj (1982), Déry Tibor-díj (1984), Kossuth-díj (1988)