Szentpétervári blog 2009. [antikvár]

Előszó Öthetes tanulmányútra indultam 2009. október végén Szentpétervárra. Nem gondoltam arra, hogy erről blogot fogok ími, igaz arra sem, hogy valaha is még ilyen hosszú útra el fogok tudni menni Az elsö három nap után, késő éjjel, mert nem tudtam elaludni, tanulni meg már fáradt voltam, s egyetlen magyar könyvet sem vittem magammal, nehogy véletlenül olvasni tudjak magyarul, mintha blogot írnék, leírtam az indulásomtól kezdve történteket. Megküldtem családom tagjainak, néhány barátomnak, akik azt kérték, hogy az írást ne hagyjam abba, folytassam. Először vonakodtam, mert sajnáltam erre az időt, de a következő este sem tudtam elaludni, így megint leírtam egy napot. Ahhoz már elég fáradt voltam, hogy tanuljak, fordítsak vagy előadásra készüljek. S, így ment ez minden este. Utolsó „napirendi pontom" aztán a blogírás lett, mindig éjfél után fogtam hozzá, nem egyszer sokkal később. Egy idő után kezdtem élvezni és igazi kikapcsolódást jelentett. Szentpéterváron két évvel ezelőtt meghatározó volt számomra Rembrandt A tékozló fiú visszatérése, s nagyban hozzájárult ahhoz, hogy vágyaim célpontja az Ermitázs városa legyen. Akkor is írtam egy „blogot", nevezzük annak, mert erről a festményről és énrólam szól, a későbbiek során többször is említeni fogom. Ezt a blogot olvashatjuk „ráadásként."