Szeptember elseje [antikvár]

ELSŐ RÉSZ. Ezerkilencszázhuszonegy szeptember elsején — ezen ass emlékezetes, felejthetetlen napon — George Boswell, akit akkor még csak tanácsos úrnak szólítottak és sötétszőke hajában keresve sem akadt ősz szál, hajnalban ébredt; órájára pillantott, azután folytatta az alvást és aludt mindaddig, amíg Annié be nem hozta a reggeli újságot, egy csésze teát és néhány akkor érkezett levelet. Az egyik levelet Lord Winslow titkára írta; közölte, hogy ölordsága a déli vonattal érkezik Browdleybe, szóval jelen lesz az alapkőletételen. George boldogan olvasta ezt az értesítést és büszke is volt kicsit, mert Lord Winslow nem volt olyan akármilyen lord (igaz, hogy George ilyen akármilyen lordokkail se találkozott eddig, de elvből megvetette őket), hanem egészen különleges i)éldány, mert életét a köznek szentelte és ráadásul írt is, még pedig néhány igen kiváló könyvet. Fél hétkor George felkelt, kivette a szekrényből sötétkék öltönyét (csak ünnepi alkalmakkor vette fel), nagyon gondosan megborotválkozott, közben minduntalan az újságra pillantott, amelyet odatámasztott a tükörhöz és elégedetten olvasta a nagybetűs címeket, amelyek csupa kedvező hírre hívták fel az olvasó figyelmét. A nyitott ablakon ki-kitekintve örömmel állapította meg, hogy a párás reggeli levegő szép nyári napot ígér. Nyolckor a reggelije előtt ült, sonkát, tojást evett és vidáman fecsegett Anniéval, a „kisegítő'-vei, aki rendben tartotta a házat és ugyancsak igyekezett, hogy felesége távollétében ellássa az asztalát minden jóval; kilenckor az íróasztalánál dolgozott, cikket írt a Browdley és Vidéke számára, amelynek ő volt a tulajdonosa és a szerkesztője. Általában elég nehezen ment nála az írás, de ezúttal a jókedv hullámain könnyedén gördültek a mondatok és bár úgy magá-