Szerelem újraírva [antikvár]

1. FEJEZET Rebeka A HATALMAS ÜVEGFAL ELŐTT álltam, és bár Úgy tűn-. hetett, hogy kifelé nézek, csupán a saját sziluettemet bámultam, mely visszatükröződött az ablakban. A távolban már látszódtak London éledező esti fényei, de közel sem olyan intenzíven, hogy a látvány elterelje a gondolataimat. Összehúztam a kardigánomat magamon, mert az eső hangos kopogással verni kezdte az ablakot. Ilyen ez a város, az egyik percben még süt a nap, a másikban meg szitál az eső. Már hozzászoktam ehhez, de most mégis bosszantott. Ma napsütést, ragyogást akartam. Tűzijátékot egész estén át, vagy minimum egy csillagszórónyi ideig. Olyan szép lehetett volna. Erre esik az eső, nem ám csepereg vagy szemerkél, ez durván zuhog! Próbáltam magam elszakítani az ablaktól, mert bár jóban lettünk az utóbbi hónapokban ezzel az üvegfelülettel, mégsem illendő, hogy a lakásavató bulit a társaságnak háttal töltsem, de egyszerűen azt éreztem, hogy idegyökereztem. Bámultam a lefolyó esőcseppeket, és olyan érzésem volt, mintha ma az időjárás is siratná a tönkrement életemet. Ha kinn állnék az utcán, akkor talán ez a sok eső lemoshatná a szomorúságot az arcomról. Ekkor meghallottam Ruby hangját: