Szívek zárkái [antikvár]

Délután. Rabán felébred szunyókálásából, hanyatt fordul a recsegő, plüss takaróval fedett díványon, feje alá gyömködi az összegyűrődött díszpárnát. Ruhástól heveredett le, az utóbbi időben gyakran elpilled ebéd után. De elég egy röpke órányi alvás, hogy újra pihentnek érezhesse magát. Felfrissülve nyújtózik, fülel, a konyhából neszeket hall, Liza, a felesége csendben motoz odakinn, nehogy felzavarja.