Szodoma és Gomorra [antikvár]

Részlet a könyvből:A rettentő sík fölött most kelt a hold.Lassan megvilágosodtak a végnélküli, sürü barázdák, kietlen egyformasággal ismétlődő, alacsony halmok és egymást keresztező dombhátak, amelyeknek vonala néhol olyan egyenes volt, mint az eldőlt rohamrendek. Keskeny völgyek parallel futó zebracsikjai és szörnyű tölcsérek, ásitó torokkal feketedtek köztük. A patinás bronz tompa szinére emlékeztető róna horpadásaiban lomhán sürüsödtek és nyultak el az árnyak. Sötét szélük élesen metsződött ki a megvilágitott felületekből, furcsa, tarajos csipkézettel, akár a holdbeli tájak rajza, a csillagászok fényképfelvételein.Végtelen csend feszült föl az égre.