Szolgálat [antikvár]

ELÖSZÖTalán a gyerek akkora élmény, mint az első könyv. Az ember nézi az újszülött csecsemőt, akinek még alig van ember formája, és rettentően ellentmondásos érzések dúlnak benne. Valami furcsán elegyes érzés, amelyben büszkeség is van, kamaszos viszolygás az élet feltárulkozó, felnőtt titka láttán-, öröm és aggodalom, meg annyi minden még, amit elsorolni sem lehet. A szerző kezébe veszi első könyvét és büszke, mert íme ezt az egészet ő írta, és viszolyog is titkon, mert úgy érzi, meztelenül áll az emberek előtt, mindenki beleláthat legféltettebb titkaiba. Na és persze örül is nagyon. És aggódik is kicsit.A gond is hasonló: elindul, s vajon mi lesz vele? Mire viszi? Hogyan állja meg a helyét az élet forgatagában? Hogyan állja ki az idők viharait Es az emberek is hasonló módon fogadják: Né, egy új gyerek! Milyen kedves kisgyerek. Remélem, tiszteli a felnőtteket és futball jávai nem töri be az ablakomat Egy új könyv. Lám, a szerző is új.Nagy esemény az első könyv. A nagy események megbénítják az embert és megnémítják. Áll és érzi, hogy tehetetlen. Aztán jön a barát, a szomszéd, a szaktárs az üzemből s5