Tajtékos napok [antikvár]

[Kiadás éve: 1999] A Tajtékos napok nem csupán a XX. század „legmeghatóbb szerelmes regénye” (Raymond Queneau), hanem világunk tükre is, így aztán a könyv lapjain az élet szépségei – a szerelem és a zene – mellett szomorú és rút dolgokkal is találkozunk. Az ifjúkor biztonságos és gondtalan világát kényszerűen maga mögött hagyó Chloé és Colin, illetve Alise és Chick a gépnyulak, a hóvakondok, a gyilkos lótuszvirágok és a földből kinövő puskacsövek ijesztő univerzumába csöppen. A fiatal pároknak szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy a felnőtt lét csupa kényszer (felelősség és munka), a szerelem és a boldogság pedig rémesen törékeny. Még szerencse, hogy mindezt Boris Vian meséli el nekünk, aki a történet legszomorúbb pillanataiban is képes megnevettetni minket. " Hogy vagy? – kérdezte Chick. – És te? – kérdezett vissza Colin. – Vedd le a ballonod, és gyere, nézd meg, mit csinál Nicolas. – Az új szakácsod? – Ő – felelte Colin. – A nagynénémmel cseréltem a régi szakácsomért, plusz egy kiló belga kávéért. – Jól főz? – érdeklődött Chick. – Úgy tűnik, érti a dolgát. Gouffé tanítványa. – A kalapácsos gyilkosé? – rémüldözött Chick, s kis fekete bajsza tragikusan lekonyult. – Ugyan, te tökfej, Jules Goufféé, az ismert ínyencmesteré! – Ó, tudod, kérlek! Én… – szabódott Chick – ami engem illet, én Jean-Sol Partre művein kívül nemigen olvasok semmit. Követte Colint a kőpadlós folyosón, megcirógatta az egereket, és menet közben néhány csepp napfényt tett az öngyújtójába. – Nicolas – szólt Colin belépve –, bemutatom Chick barátomat. – Jó napot kívánok, uram – mondta Nicolas. – Jó napot, Nicolas – felelte Chick. – Nincs egy unokahúga, akit Alise-nak hívnak? – De van, uram – felelte Nicolas. – Különben roppant csinos leányzó, ha meg tetszik engedni ezt a megjegyzést. – Lerí magukról, hogy egy családból valók – jelentette ki Chick. – Bár, ami a mellkasukat illeti, látok némi különbséget. – Az én mellkasom elég széles – mondta Nicolas –, az övé viszont az enyémhez képest merőleges irányban fejlett, ha az úr megengedi nekem ezt a pontosítást."