Talán holnap [antikvár]

"-Neve? - Vári Katalin. ... Bevezették egy szobába, megmutatták az ágyát. Fehér falak, fehér ágyak vették körül, fehér volt a hosszú ujjú, térde alá lecsüngő ing is rajta. Égette szemét a sok fehér. Egyedül maradt, arcok, színek és hangok nélkül." A kisregény hősnője, Vári Katalin a szülőszoba magányában, a fájdalmak szüneteiben visszapergeti életének történetét. Sorsa annak a mai nőnek hányattatásait és küzdelmeit mutatja be, aki értelmes, teljes élet után vágyik, aki nem mond le sem a szerelemről, sem az anyaságról, sem a cselekvő munkáról, aki szeretne elutasítani minden öncsonkító választást, és szeretné megélni a személyiségformálás minden felkínált lehetőségét. Élete harc és sodródás szövevénye, csalódások és kudarcok keresztezik benne emberi győzelmének néhány epizódját.