Téli menedék [antikvár]

"Egész életünkben várunk valamire. Napjaink küzdelmekkel telnek el, ahol csatákat nyerünk és veszítünk. Mikor hogy sikerül. A remény vezet minket. Vágy a fényre, csendre, nyugalomra, szeretetre. S hogy álmaink valóra is válhassanak, minden év végén elcsendesedik a Világ. Az ablakokban feltűnnek a fények, életünkre jótékony fehér takaró borul és a családokhoz beköltözik a meleg és a szeretet. A mosoly és a könnyek azonban édestestvérek. Kézen fogva érkeznek hozzánk. Az év utolsó napjai ezért a boldogság mellett, az emlékezés perceit is jelentik számunkra. Második kötetünk szereplői között akadnak boldog, sikeres, de magányos, szomorú sorsú emberek is. Életük mint egy-egy rövid film pereg le szemünk előtt. Van azonban, ami közös mindannyiukban. Él bennük a remény! Egy jobb, szebb, boldogabb élet reménye. Ezt pedig senki sem veheti el tőlük." Bakos József