Temesvár felé... [antikvár]

Részlet: Két kemény paraszt ült szemben egymással. Az egyiken hermelingalléros érseki bíbor, a másikon a doktorok fekete reverendája. - Igy hát máglyára mégy. - Te győztél, Styevo, nekem kell máglyára mennem. Ha egyszer századok multán én győznék, neked kellene máglyára menned. Csakúgy nem irgalmaznék, ahogy te. - Szeretem, hogy így beszélsz, Jan. Megmondjuk egymásnak becsülettel, úgy ahogy van. Mint apáink a kocsmában, odahaza, mielőtt a kést kirántották a tüszőjük mellől. Mi még józanok is vagyunk hozzá. - Hogy józanok? Várj, Styevo ezt meg kell rágni. Lehet-e józan ésszel máglyára készülni? Vagy lehet-e józan ésszel egy Palec Styevonak urak és németek szekerét tólni? A cellaablak vasrácsa mögött alkonyfény máglyatüzében gyúlt ki ott alant, a messzeségben, a bodeni tó tükrének végtelenje. Az égbolt reámosolygott a vasrács fekete keresztjeire, mintha azok valami furcsa játékot választanának el tőle, meddő erőlködéssel.