Töredéklét [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Két héttel ezelőtt a Madách téren kukáztunk. Erdélyi asszonyok és egy kicsi lány árultak irhabundákat. Egyszer csak a semmiből kommandósok ugrottak elő. Körbevették őket szorosan. Drabális férfiak voltak, olyanok, akiket kemény bűnözök ellen vetnek be az amerikai filmekben. Az egyik mobiltelefonon mikrobuszt rendelt, addig a többiek elvették az asszonyok áruit, és úgy beszéltek velük, mint az állatokkal. A kislány sírt nagyon. Ha nem érkezik meg a mikrobusz, a tömeg ízekre szedte volna a kommandósokat... egy taxis is sírt. Azt hittem, engem már soha többé nem hoz ki más emberek baja a sodromból! Tizenkét éve ezt gondolom folyamatosan... de még nem volt nap, hogy ne dühöngtem volna... Vagy rajtam, vagy máson. Az ostor vége mindig ember kezében van.