Trójai Kasszandré [antikvár]

A súlyos tölgyfaajtó dübörögve csapódott be, s Kasszandré már tudja hogy többé nem látja meg a nap fényét. Tekintete, amelyben arany fények hirdetik, hogy a Nap istenének kiválasztottjai közé tartozik, szigorúan járja végig a kormot síró mükénéi sziklafalakat és a csarnokot, ahová csak a házioltár oszlopos tetejének oldalsó füstnyílásain hatol be gyér derengés. A terem végében garmadában, egymáson összevissza hevernek a trójai kincsek. El sem lehet képzelni, hogy valamikor valahol helyük és értelmük volt. Hogy lehet elhinni, hogy valami nincs, amit az ember minden apró részletében lát? Vajon volt az, ami nincs? A füstölgő mocsárba fulladó trójai romok? A kegyetlenül vergődő tenger? Voltak?