Túl a hegyeken [antikvár]

Részlet a könyvből: "Szülike elosztotta a tejet három mázas bögrébe és feltette a polcra. A kamra kis ablakára ráhúzta a tarka kartonfüggönyt, előbb már gondosan ráhajtotta a reteszt. A múlt éjjel beszabadult valami pákosz macska és megdézsmálta az aludni tett tejet, a kis család másnapi vacsoráját. Miklóska járt itt ma, a tiszteletes úr fia, ő csinálta meg a kamraablakot, srófos reteszt csavart a rámájába, hogy tolvaj macskák elől mentve legyenek. Miklóska már felnőtt legény, az idén utolsó osztályt végzi a pataki kollégiumban és mégse átalja, hogy apró szívességeket tegyen a régi szomszédoknak, akik parányi gyerekkorától szerették, dajkálták, azontúl is, hogy felnőtt, ajnározták. Szülike összébb húzta keskeny vállán a hárászkendőt, ilyenkor, augusztus végén már hűvös izenetet küld a Hargita. Őszi ködök szállnak reggelenkint és dér zsugorítja össze a faleveleket. A vadszőlő tarkára szépült lombsátorral felejtgeti a nyári haragos zöldet. A pirossárga levelek azonban rövid ideig örülhetnek az új pompának, mert erejük fogytán aléltan hullanak le az ágról. Szépségről, fiatalságról álmodva adják meg magukat az elmúlásnak. Szülike a kamrából a konyha felé tartott. A tűzhelybe már előbb bekészítette a rőzsét, meg a kukoricacsutkát, csak meg kell gyújtani, aztán főhet a szerény vacsora. Paprikáskrumpli."