Tűnő élet [antikvár]

Részlet a könyvből: - Ne haragudj, drágám, hogy itt fogadlak, itt ültetlek le, a konyhában. De látod, dolgom van, nem tudom félbenhagyni. És nincs háztartási alkalmazottam. De kinek van ma? Burgonyát hámozok, igen, krumplifánkot fogok csinálni belőle, vagy talán krumplilángost, ismered? Nem? Pedig jő étel. Az ilyen egyszerű kis ételekből ma ínycsiklandó fogások lettek, nem igaz? Vagy te az ilyesmiről mitsem tudsz? Persze, ti ma is gazdagok vagytok. És nem tudtok arról, hogy a dolgok átalakultak, ami azelőtt hétköznapi holmi volt, ma becses ritkaság, ami azelőtt ritkaság volt, ma olyan elérhetetlen álom, hogy már mitsem ér. A kenyér is, az egyszerű, mindennapi kenyér, látod, magas trónon ülő fenség lett. Gőgös és sokszor elérhetetlen fenség, bizony. Az lett, ami azelőtt csak a nyomorultak, szegények, koldusok szemében volt. Már hajnali öt órakor gyülekeznek az emberek a trónusa előtt, a pékek ajtajában, hogy nyolc, kilenc órára kaphassanak belőle egy darabot. Én is naponta ezt teszem. Csodálkozol? Nem hiszed? Ó igen, ti ma is gazdagok vagytok, mit tudod te, kedvesem. Ha ma egy szép, kövér, nagytőgyű tehén végigsétálna itt az utcán, az emberek alázatosan kitérnének előle, mint Indiában a hinduk teszik és némán tisztelnék a szent állatot.