Uj falu [antikvár]

Ezt a könyvet az 1942-1943. év telén, Moszkvában írtam s anyagát 1942 kora tavaszán Szovjetközépázsiában, Uzbekisztánban, egy kolhozban éltem meg. Azon voltam, hogy élményeimet hűségesen lerajzoljam. A kép azonban, amely a könyv olvasása után az olvasóban megrögződik - általában és fontosabb részleteiben is - nemcsak egy kolhoz, nemcsak egy középázsiai kolhoz életének a mása, hanem a k o l h o z é - a rendszeré, amely a szocialista mezőgazdaságot általánosságban és részleteiben jellemzi. Bizonyos az is, hogy az 1942-es általános képet azóta sokkal színesebb, érettebb kép váltotta fel. Elmult a szovjetnép egéről a közvetlen háborús gond, újra áttérhetett a békés termelésre, amelyet megsokszorozott a fasizmus fölött győztes szocialista állam szocialista munkaüteme. Rengeteg újítás: a termelésnek még fejlettebb gépesítése, újfajta termelési módok s az egyéni mindennapi élet gazdagabb, változatosabb életformája azóta - 1942 tavasza óta - hatalmasan előrelendítette a jobb élet felé való mozgásában a szovjetfalu népét, éppúgy mint a szovjetvárosét. Másfajta élet ez, mint amit a Szovjetúnió határain túl élő országok lakói megszoktak, ismernek. A kizsákmányolótól megszabadított munka új embereket formált. Új emberfajtát, amely azt vallja, hogy az ember értékét nem a születési körülmények döntik el, hanem az, hogy munkája mennyiben hasznos a köznek.