Újra és mindig [antikvár]

Hogy történt? Kísérni a magam életét és elmondani az utat mai magamhoz? . . . Mindenki élete, az évek, hónapok, napok, órák, pillanatok fogódzásával a Mindenség felé: végtelenség. Így alázatosan tudom, hogy az én "araszom" is messziség, távolság, amit most elhelyezni kellene e papiros-csíkon. Az önéletrajz, szűkterületű, akárha Strindberg mogorva köteteit szemlélem, akárha Copperfield könyveire mosolyog rá a szívünk. Kötelező hőkölés tehát, ha egy élet monstrumát felnyalábolni megkísérelnénk, megkísértenénk és nem is segít más, mint elindulni a sorsunk legvelejéből s mesterségünkkel megteremteni ama vízcseppet, melyben tükröznék horizont és mélység. Csöppje az elmondhatatlannak, íme így csillámlik, borul, tüzel, remeg... az életoceánoknak sejtelmével . . .