Uram és parancsolóm [antikvár]

EGY Ha bárki azt mondta volna, hogy egy hét alatt meg tudom dönteni az elnököt, a Tiszta Mozgalmat és azt a hozzá nem értő, szarházi kis Morgan LeBront, nem hittem volna neki. De nem vitatkoztam volna. Egy szót sem szóltam volna. Szófukar asszony lettem. Ma este vacsoránál, mielőtt kiejtettem volna mai utolsó szótagjaimat, Patrick kinyújtja a kezét, és megérinti a bal csuklómon lévő, ezüstös szerkentyűt. Könnyű az érintése, mintha osztozna a fájdalomban, vagy talán emlékeztetni akarna, hogy maradjak csöndben, amíg a számláló vissza nem áll éjfélkor. Erre a varázslatra az alatt kerül sor, amikor alszom, és tiszta lappal fogom kezdeni a keddet. Sonia lányom számlálójával ugyanez fog történni. A fiaim nem viselnek számlálót. Vacsora közben szokás szerint az iskoláról fecsegnek. Sonia is iskolás, bár sosem fecsérel szót a napjai felidézésére. A vacsoránál, miközben esszük az egyszerű pörköltszerűséget, amelyet emlékezetből főztem, Patrick kérdezgeti, hogy halad a háztartástanban, testnevelésben és az újonnan bevezetett „egyszerű háztartási könyvelés" elnevezésű tantárgyban. Engedelmeskedik-e a tanároknak? Patrick pontosan tudja, milyen jellegű kérdéseket tehet fel: eldöntendőket, amelyekre bólintással vagy fejrázással lehet válaszolni.