Úrifiú [antikvár]

Részlet a műből: Kora nyári délután volt. Vanay János a másnapi váltólejáratokat csoportosította az asztalán és kiválogatta az inkasszálandókat. Olykor sietve följegyzett valami adatot, aztán piros ceruzával megjelölgette a könyvben az előtte fekvő darabokat, majd elgondolkozott, törölt valamit egy hosszú listán, szóval: igen buzgón dolgozott. Tizenkilenc éves volt, de már rég húsznak mondta magát, ha megkérdezték, mert szerette öregíteni magát, és mindenféleképpen azon volt, hogy komoly emberszámba vegyék. Persze, volt ebben valami kis affektáltság is, akár a magatartásában, mert még nyáron is sötét ruhában járt, és ha üzleti ügyekről esett szó, összeráncolta a homlokát, hunyorgott, és a lehető legkomolyabb arcot vágta; azonban lehet, hogy csak így tudott kellően odafigyelni ezekre az üzleti ügyekre, amelyeket nem szívlelt, és csak kötelességből végzett el.