Üröm [antikvár]

Részlet a könyvből: A szegénységnél csak a betegség ha rosszabb. Mi meg szegények voltunk, olyan szegények, hogy egyebünk sem volt, csak étvágyunk. S hiába, hogy „a szegénység nem szégyen" - mi szégyeltük biza, titkoltuk. Takartuk a világ szemét, hogy úgy mondjam, ha nem is volt háta az ingnek, nyakkendőt kötöttünk. Polgári sorsból estünk mi nagyot. Apám nem törődött már semmivel, megtört testben, lélekben, mi nőttünk burjánmódra, senki számára. Anyánk ügyelgetett ránk csodálatos módon, hogy el ne essünk végkép. Brassó szélén laktunk akkor s biza elég szűken. Haton egy szobában. Kutya dolgunk volt. Tél, február közepe, hideg nagy, fánk semmi, csak ha a Cenk oldaláról hozogattunk lopva. Többnyire az ágyban ültünk állig takarózva. A koszt is gyenge volt, azt sem tudtuk jóformán, miből élünk. Csak bátyám dolgozgatott valami gyárban csipp-csuppért, de azt is kiszedegette előre bonban. A fogaink belelódultak már a sok szigorkodásba. Kesereghettünk dologra-erősen, mert munka az nem akadt. Egyebet sem csináltunk hát, csak kajtattunk étel után, mint a téli egér. Csupa önvédelem volt az életünk, nem nagyon válogathattunk, hogy hogyan éljünk. Már karácsonyig is furcsán éltünk...