Uruma [antikvár]

Részlet a könyv 9. oldaláról: "Akikor tértem haza Olaszországból; éhes és tetves kóborlásaimban csaknem kitöltöttem az esztendőt a félszigeten. A konstancai kikötőben elbúcsúztam a tengerészektől, akik megszántak . és hazahoztak. Illedelmesen búcsút vettem Dionisie Melcu kapitány úrtól is. — Máskor ne menj külföldre útlevél meg pénz nélkül, komám. Annyi börtön van a világon . Bedutyiznak valahol, s ott pusztulsz nyomorultul. — Nem 'megyek többet, kapitány úr. Köszönöm a tanácsát. Megpróbáltam munkát keresni a kikötői hordárok között. A felügyelők rám ripakodtak : — Nem látod, milyen vézna vagy ? Mit kezdjünk veled ? Kikötői munkásnak vállas, keménykötésű, épkézláb ember kell. Ismét a lábaim ! . .-. A tartályhajó fedélzetén barbutot játszottam a tengerészekkel. Nyertem valamicskét. A pékségben vettem egy hosszúkás cipót, s újságpapírba göngyöltem. A deszkabódéban áruló görögtől félórányi alkudozás után ötven bániért vásároltam fél marék avas és aszott olajbogyót. Miután kifizettem, a görög csábítóan kérdezte : — Valami csemegét nem óhajtasz ? — Nem. Drága a csemege. — Drága ? Hogy volna drága ? — Az én zsebemhez mérten éppenséggel nagyon drága. Futólag szétnéztem a városban, megkerültem néhányszor Ovidius szobrát -- a száműzött"