Útirajzok [antikvár]

ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK! E"^ bben a könyvben férjem közös utazásaink élményeit írja á le azzal a céllal, hogy olvasóink velünk együtt éljék át a vüágjárás örömeit. Mielőtt életünket egymáshoz kötöttük, mindketten nagy utazásokat vágytunk. Erre bizony sokáig kellett vámunk. Házasságunk első tíz esztendeje a családi fészek építgetése, lányunk és fiúnk születése és nevelése közben telt el. Egy Prágában töltött Szilveszterután, 1961-ben Ibusz-szervezés-sel, vonattal mentünk Romániába, ekkor jártunk Sinajában és Bukarestben is. A következő évben az első magunk tervezte utunkra készültünk Erdélybe, Csomafalvára, ahol férjem katonatársa, egy székely fiú élt. Ő nem tudott falujában felhajtani Harcos vagy Hegyi családot. Egy zetelakai Hegyi család küldött meghívólevelet. Abban az időben a nyugati út csak szép álom volt, de a szocialista Romániába is magánutazást csak családlátogatásra meghívólevéllel lehetett kezdeményezni. Végre eljutottunk a vágyva vágyott Erdélybe úgy, hogy kedvünkre barangolhattunk, amerre kívántunk. Constancába is levonatoztunk, hogy megidézzük Ovidius Naso szellemét. Később meghívólevél nélkül is mehettünk Erdélybe, és mi szinte minden évben meglátogattuk ottani barátainkat. így ejtettük útba egy alkalommal a „Hepehupás vén Szilágyban" Érdmindszentet, Ady szülőfaluját. így a „Romániai utazás" sorozat számos látogatás élményének az esszenciája. Hosszú várakozás után végre eljutottunk 1965-ben az első nyugati utunkra, mely furcsa módon keletre indult. Egy pécsi kedves baráti család meghívására érkeztünk Istambulba. Hantos Károly bácsi vendéglátónk a tuzlai Porcelángyárban dol- 737