Van értelme az életnek... [antikvár]

Részlet a könyvből: A mátraaljai kisded fensík szelíden tükrözteti vissza az augusztusvégi délután napfényét. Egy kis vasúti állomás folyosóján állok s elnézem, hogyan gyűjtik és sorakoztatják a vasúti kocsikat. Pár perc mulva indulunk, akik itt várakozunk. Lehetünk vagy tizenöten. Öt óra. A kalauz jelzi, hogy fölszállhatunk. Harminc kilométert kell utaznunk Mártonházától Bodóvárig, de csak este hét órakor leszünk ott. Egy másodosztályú kupéban húzódom meg, amelyet középen folyosó oszt ketté.