Vándorlegények [antikvár]

Részlet a könyvből: "A lábodi erdő sarkán, száz ölnyi tisztáson fehéredett a csárda. Zsuppból készült a tetőzete, a zsuppot víg-zöld moha fedte, ki tudja mióta. Itt-ott ugyan haragos-zöld volt a moha, ahol vénecske volt, de azért üdén vált ki a zsupp rozsda-barna tetőarcából, mint valami kutató, nagy-nagy szem, amely a Lábod felől futó országutat figyeli. Eresz-aljáig nyúlt le a csárda zsupp-teteje, az eresz alatt két kis ablak. És a két kis ablak között az ajtó, kopott tölgyküszöbéről látható volt, hogy sok-sok talp koptatta régtől. Hosszú rúdszélről lobogó, ráncos cégér hirdette szótlanul, hogy bort, sört, márcot, meg pálinkát mérnek itt, utasember üdítő italait. Mert ahogy a szentolvasó szemei elűzik a lélekből a félelem és bűntudat fekete varjait, utasember válláról úgy szedi le a fáradtság zsákját az ötvösi szőlő alján szüretelt borocska, a hordóban álló sörital, a gyermek számára tartogatott mézes-márc és a szilvából, meg törkölyből préselt üvegszemszínű pálinka is..."