Variációk egy párra [antikvár]

Részlet: Ezzel kezdődik. Egy nő áll a vasútállomás peronján, jobb kezében bőrönd, baljában sárga zsebkendő, amelyet az arcához nyomkod. Szeme alatt szederjes bőre nedvesen csillog, a szénfüst a torkát kaparja. Senki sincs itt, aki integetne utána - megtiltotta, hogy kijöjjenek, bár az anyja sírt, ahogy most ő maga is -, ebben a pillanatban mégis lábujjhegyre ágaskodik, hogy átkukkantson a nyüzsgésben a kalapok és rókaprémek fölött. Talán Anton elunta az anyjuk könnyeit, megenyhült, tolószékestül lecipelte az asszonyt a sokfokú lépcsőn, egyujjas kesztyűbe bújtatta a kezét. De sem Anton, sem a mama. A pályaudvaron csupa idegen tolong. Miriam föllép a vonatra, hunyorogva áll meg a folyosó félhomályában. Hegedűtokot szorongató, fekete bajuszos férfi pillant előbb az arcára, majd jócskán domborodó hasára. - Hol a férje? - kérdezi. - Angliában. A férfi csak nézi őt a fejét csóválva. Azután előrehajol, szabad kezével fölveszi a nő bőröndjét. Miriam tiltakozásra nyitná a száját, de a férfi már elindult előre.