Vidd ki, ... vagy idd ki! [antikvár]

Joggal kérdezheti bárki, aki ezt a könyvet elolvassa, hogy miért íródott. Hiszen én sohasem csináltam történelmet. Valahogy soha nem voltam ott, ahol a nagy dolgok történtek. Ráadásul elég hamar rájöttem, hogy én vagyok a világért, és nem a világ van értem. Nincs tehát semmi olyan summája eddigi életemnek, amit kőbe lehetne vagy kellene vésni.Arról nem is beszélve, hogy az ilyen önéletrajzi ihletésű írások idősebb korban buknak ki az emberből. Én pedig - remélhetőleg - életem derekán járok.Az ok sajnos jóval prózaibb, mint az elvárható lenne.Rohanó világunkban semmire sincs időnk. Vagy valami után, vagy valami elől futunk. Jószerivel annyi időt sem szánunk egymásra, hogy tisztában lehessünk a másik szokásaival, vágyaival. Az esetek többségében csak akkor döbbenünk rá, hogy valami nem úgy működött a kapcsolatunkban - legyen az szerelmi, házastársi, baráti vagy rokoni -, ahogy kellett volna, amikor véget ért. Ilyenkor, még ha jól látjuk is hibáinkat, a szakításban betöltött szerepünket, akkor sincs semmi garancia arra, hogy legközelebb ez eszünkbe jut.