Villányi professzor [antikvár]

Részlet a könyvből: A tisztelgő látogatás. A váróterem zsúfolva volt betegekkel, a kis szalonban, a pálmák alatt, elegáns asszonyok várták türelmetlenül, míg a jó Isten budapesti helytartója elé juthatnak, az üveges télikertben izgatott neuraszténiások forgatták a Fliegende Blatter régi évfolyamait, de Villányi tanár szórakozottan leintette az inast, aki már háromszor is csodálkozva nyitotta ki a rendelőszoba szárnyas ajtaját. A tanár elgondolkodva dőlt hátra karosszékében, mely ott állt a túlhalmozott iróasztal előtt. Mint mindig, valahányszor nagyobb kitüntetés érte (pedig húsz év óta elég dicsőségben volt része), eszébe jutott nyomorúságos gyermekkora, a diákévek millió nélkülözése, a fűtetlen szoba, ahol szigorlataira készült s a rideg, esős pénztelen juniusi nap, mikor végre az orvosi diplomáját megkapta. Egy krajcár nélkül, jó barátok és tekintélyes támogatók nélkül, magára hagyatva és koldusszegényen indult az életnek...