Virágzó élet [antikvár]

Uj Anatole France-regényeket bizonyos huzódozással veszünk kezünkbe. A háború utáni érzésünk valahogy ugy sugalmazza, hogy most más álmok kellenek, mint amilyeneket ez a halkmelódiáju, fényűző bölcselő velünk egykor végigálmodtatott. Keserű csalódásoktól félünk nemcsak vele, hanem általában minden franciával szemben. A háború előtti ragyogó Páris-hitet, a francia emberségesség csalfa tanát szivünkbe ők lopták be. Az Anatole France-oknak, a Claude Farréreknek, a Marcel Prévost-oknak, a Pierre Louys-oknak a földkerekségen szétszórt sárga könyvei a francia műveltségnek kiküldött előőrsei voltak, amelyek egész Európával, sőt az egész világgal elhitették, hogy az a francia nemzet az igazi, amely bennük tükröződik. A francia imperiálizmus nyomukon indulva el aratta le a gazdag termést: az angol, az amerikai, a fekete és a sárga katonát... A háború, de különösen a francia győzelem ábrándképeinket alaposan megtépázta. Ilyen tanulságok után mi kedveset és sötét aggodalmainktól elszórakoztatót mondhat uj visszaemlékezéseiben az aggastyán Anatole France, aki gyermekkorát különben is már három könyvben megírta? E fáradhatatlan álmodozónk nagy iróművészetét s emberi kiválóságát épen az igazolja, hogy fanyar és előzetes elfogultságainkat uj könyvével mind el tudja oszlatni. Hangját most is, mint mindig, meg tudta találni.