Visszatérés [antikvár]

Részlet: VISSZATÉRÉS Teljes sötétség vette körül. Épp csak kezdett magához térni, és kétségbeesetten kutatott egyetlen fénysugár után, de hiába. Minden igyekezetével azon volt, hogy rájöjjön, mi történt vele, és hol van. Néhány pillanattal ezelőtt még a hóval borított hegyoldalon ereszkedett lefelé. Vagy több idő telt el? Fülében kiáltások csengtek vissza. Igen, már emlékezett. A fiú belecsúszott valami gödörbe, ott csimpaszkodott reményvesztetten a szélén. O épp az utolsó pillanatban ragadta meg a csuklóját. A karja majd kiszakadt a fiú súlyától, de nem eresztette. Csupán pillanatok telhettek el, míg a többiek a segítségükre siettek, mégis hosszú időnek tűnt. Végül sikerült. Aztán mégis történt valami, és ő zuhanni kezdett. Majd hatalmas ütést érzett, amely azonban nem állította meg: teste tovább száguldott a mélység felé, de már nem zuhant, hanem csúszott Többször is nekiütődött valami keménynek, végül nagy zökkenéssel megállt. Lassan tudatosult elméjében, hogy egy föld alatti üregben van, jókora távolságra attól a helytől, ahol lezuhant. Próbálta megmozgatni a tagjait. Bár sajgott minden porcikája, úgy tűnt, nem tört el semmije. Szeme lassan hozzászokott a sötétséghez, ami a verőfényes napsütésben fürdő havas táj után olyan sűrűnek tűnt, mintha valamilyen kocsonyás anyag vette volna körül. Azt hitte, képzelődik, amikor halvány derengést észlelt, a mély feketeség sötétkékbe váltott, és valahonnan még világosabb színek tűntek elő. Fájdalmasan felnyögött,