Vízkereszttől szilveszterig [antikvár]

Részlet a könyvből: Anyám egész nap a kuckóban üldögélt alacsony zsámolyán. Hátát odanyomogatta a langyos kemencefalhoz és hangosan nyögött. - Jaj a lábam, jaj, ez az átkozott rehoma! . . . Napok óta nem tudott már a lábára állni. Pedig még nem is olyan öreg. Ötvenöt éves. Csakhogy nála duplán számítanak az évek. Annyit dolgozott életében. Szokta mesélgetni békésebb óráiban, hogy mikor iskolába kellett volna járni, ő már a tanyán szolgált. Novemberben, mikor megfehéredtek a dértől a tetők, még mindig mezítláb szaladgált az udvaron, etette a jószágot, hordta nagy vödrökkel, locsolókkal a vizet mosáshoz.