Vízöntő I-II. [antikvár]

Részlet: A világ úgy csukódott be Utnapistim előtt, mint egy álmatagon forgatott könyv É-kur híres könyvtárában. Legalább ez jutott eszébe, amikor csodálkozva dörzsölte szemét egy hajnalon. "Hogyan? - gondolta megütődve. - Tán nem lép fel Samas, a hős, a Világ Kapujának küszöbén?" Kilépkedett szobájából az emeleten körbefutó nyílt tornácra s szétnézett. Samas, a hős, átlépte ugyan a Világ Küszöbét, de fénye nem ragyogott. Szürke homály feküdte meg a várost, mintha finom, tapinthatatlan hamu szitált volna. Utnapistim fölemelte csupasz, ráncos arcát az égre: szürke volt az égbolt, mint a vas. Nannar ijesztő vérvörös korongja vadul izzott az északi látóhatár fölött, a Nap sugarai is melegen tűztek, a kettős fényben meg-megcsillantak Anu templomának a lapos háztetők fölé emelkedő fehér terraszai, távolabb látszottak az elnyúló hegygerincek, az országút szalagja is láthatóan kanyargott a szélben görnyedő óriási páfrányok között.