Vuk és kora [antikvár]

Részlet a könyvből: "Már Voltaire tudta, hogy a folyóiratok könnyen születnek, és nehezen halnak meg. Mert nem hagyják kimúlni, az utolsó pillanatban megmentik őket. Ez történt a Budán 1825-bn megindított Serbske letopisi című folyóirattal. Mert alig egy évvel később egy fiatal zombori jurátus, Jovan Hadzic, maga is költő, az eladósodott folyóirat megmentése érdekében gazdag szerb polgárokhoz fordult segítségért. Nem papokhoz vagy előkelő hivatalnokokhoz, mint várni lehetett volna, azok szegények voltak, hanem kereskedőkhöz. Az akkor rohamos fejlődésnek indult Pest fontos szerepet játszott a kereskedelmi forgalom lebonyolításában a balkán és Európa között. a város tele volt ezekkel a jól kereső, már-már a tekintélyes polgárok osztályába emelkedett szerb és görög kereskedőkkel, akiket cincároknak nevezetek, s akik ortodox vallásúak lévén csakhamar beolvadtak a szerbségbe. Köztük találta meg Hadzic azt a hat áldozatra kész honfitársat, akikkel a folyóiratot fenntartó társaságot Matica srpska néven megalakította. Hogy mivel vette le a lábukról ezeket a nyers realitásokhoz szokott embereket, senki sem tudta. De kinyitották a bugyellárisukat, és letették a pénzt. Már ez is merőben szokatlan dolog volt, köztük keresni az irodalom barátait, holott az addig köztudottan a felső körök érdeklődésére számított csupán, meg a diákokéra, akik mindenkinél jobban tudnak lelkesedni, csak éppen pénzük nem volt."