World War S - Spirituális világháború 4. - Én, II. Péter pápa [antikvár]

Részlet: 1. A légió emberi mértékkel mérve felfoghatatlanul dühös volt. Ő volt a kapudémon, a William Ridmoore testében lakó, és egy légióba tartozó démonok legkülső, a külvilággal legelőször kapcsolatba lépő, névtelen láncszeme. Alacsony rangja miatt őt áldozták fel, ha Isten emberei, a rusnya imádkozok felfedték a légió kilétét. Neki kellett fedeznie társait, mint ahogy annak idején tette, Gadarában, amikor a Messiás kiűzte őket a megszállottból. Most azonban azért tajtékzott, mert nem a rusnya imádkozok tartották fogva Williamet, hanem a saját fajtájuk. Pedig minden olyan simán ment. Will pásztorolta Benedict Artman gyülekezetének leszakadó. Istentől eltávolodó részét, és a démonkirály óhaja szerint a maga ördögi képére formálta azt. De aztán valami eltörött Will a saját, emberi útját kezdte járni. A kitűzött spirituális célok helyett egyre többet foglalkozott a hívek valós igényeivel, szembefordulva a Gadarai Légió belső hangjaival. Számtalanszor fojtotta el Karnelo és démonai kísértéseit, még annak ellenére is, hogy őrjöngve szidalmazták őt. Aztán amikor Karnelo úgy döntött, hogy megszállja Will elméjét, és megpróbál változtatni a viselkedésén, a férfi tudatosan ellenállt. Fogcsikorgatva próbálta kitakarítani a rögeszmeként visszatérő, őrjítő gondolatot, amely valójában nem volt más, mint Karnelo Willre rótt büntetése. A kéjdémon Benedict Artman meggyilkolásának képeit játszotta vissza, mint egy végtelenített digitális felvételt, amely aztán elérte hatását. Will az idegösszeomlás szélére került. 9