Zárt térben [antikvár]

Versdokumentumok magyarázatokkal című könyvem valójában esszésorozat, mely 1949-től 1956-ig tekint vissza életemre, sztálinista pályakezdésemtől antisztálinista kommunizmusomig. Az Emlékezés a régi szép időkre műfaját tekintve memoár, mely 1956. december 9-étől 1960. augusztus 19-éig regéli el életemet a börtönökben, ahol - más rabokhoz hasonlóan - sok olyan fontos tananyagot sajátítottam el, amelyet nem oktatnak közoktatási intézményekben. A Zárt térben szabadulásomtól 1989-ig ábrázolja életem némely fontos vonatkozását, de milyen műfajban? A magam számára így definiálom: "Önéletrajzi ihletésű fikció." Fiktív az alaphelyzet, és még a felismerhető személyeknek is fiktív életrajzot konstruáltam, így hát fel kell készülnöm arra, hogy némelyek sértőnek fogják találni mind a fikciót mind a realitását. Ünnepélyesen kijelentem, hogy ami a könyvben rossz fényt vethetne elevenekre és holtakra, kizárólag az én gonosz fantáziám koholmánya, ezzel szemben mindaz, ami becsületükre válik, a lehető legaprólékosabban megfelel a valóságnak. Zárt tér volt a börtön, zárt térben játszódott le a börtöndarabom, és zárt tér volt a sziget is, könyvem helyszíne. 1989-ben, és utána még néhány évig azt gondoltam, hogy a zárt tér áttörhető. Miközben írtam könyvemet, fel kellett ismernem, hogy időnként csakugyan szükségünk van illúziókra.