Érdekes beszélgetések egy ital mellett [antikvár]

Kedves Olvasó! Most látom csak, milyen nehéz a beszélgetéseket leírni. 15 éve beszélgetek rádióban, tv-ben3 de eddig nem volt elképzelésem arról, hogy milyen nehéz mindezt írott formában az olvasó elé tárni. Sosem próbáltam az elszálló gondolatokat rögzíteni írásban, pedig érdemes. Először szembesültem azzal, mennyivel súlyosabb a leírt szó annál, amikor csak beszélgetünk. Most érzem a saját bőrömön, mennyire keveset írunk, s hogy elfelejtettünk olvasni. Mennyivel jobban koncentrálunk a gondolatra, ha azt le is írjuk, mert a papír azonnal megmutatja a mellébeszélést. Hiába próbálunk egyre gyorsabban beszélni, attól nem lesz több gondolat a mondandóban. Hiába próbálunk egyre gyorsabban élni, attól nem lesz jobb az életünk. A papír lassú, ott egy percre meg kell állnunk, át kell gondolnunk azt, amit nem vagyunk hajlandóak nap mint nap. Már kitaláltunk minden technikát annak érdekében, hogy ne kelljen olvasnunk, írnunk, átgondolnunk dolgainkat, életünket. Egyáltalán, ne kelljen gondolkodnunk. Egyszerűbb valamit bekapcsolni. Ma már könyvek helyett DVD-k állnak a polcokon, de lassan polc sem kell, hisz ott a számítógép. A gyerekek hangos CD-kről „olvassák el" a kötelező olvasmányokat, rosszabb esetben egy DVD-t megnéznek, amit aztán összekevernek a tv-ben látott filmekkel. Szóval nem írunk, nem olvasunk, nem gondolkodunk, nem élünk, csak túlélünk. Mikor írtunk levelet, naplót, fogalmazást? Egyáltalán, a számlatömbön kívül írunk-e még kézzel?