Színházi mesék [antikvár]

'' JL ELOSZO Irta: Nemeskürty István Tanulmányokat, széptant értelmezéseket, drámaértelmezéseket írt ugyan már néhány betűvetéshez értő magyar színházi rendező és direktor, de irodalmi igényű színházi tárcákat - méghozzá rendszeresen - talán csak Kazimir Károly. Ezek a tárcák, műfajukhói következőleg, irodalmi ihletettségű eszmefuttatások a magyar színházi élet kérdéseiről, gondjairól, múltjáról. Különösen örvendetes, hogy Kazimir érzékelhetőleg benne él a magyar színházi múltban, s abból merít erőt, bátorítást, bölcsességet. Manapság, amikor a magyar dráma, főleg az 1945 előtt írott színmű, úgyszólván száműzetik színpadról, színházi tárgyú beszélgetésekből, tervezgetésekből, különösen örvendetes, hogy akad egy színházvezető egyéniség, aki őszintén ér-d.eklődik a magyar színiélet múltja iránt, azt ismeri, mi több, ezt be is vallja. Még örvendetesebb, hogy az írót nem kötik fennkölt műfaji behatároltságok: kabaréról, könnyű komédiáról éppúgy tud emlékezetre méltó dolgokat felidézni, mint magasztos szavak páncéljába zárt tragédiákról, melyeket csak ihletett rendezések tudnak kiszabadítani és a néző számára élvezetessé tenni. Ez a manapság vakmerőségnek tűnő gondolati és érzelmi csa-pongás - híven a tárca műfajához - megint csak magyar irodalmi hagyomány, ha feledtük is. Ki gondolná, hogy a színibírá-lataiban is könyörtelen Ady Endre nem röstellte elismerő szavakra méltatni Dankó Pista népszínművét, A halász szeretőjét. (A nagyváradi Szigligeti Színház bemutatója, 1901. január 20-án.) „Hittük és gondoltuk, hogy Dankó Pista, a nép fia, a néplélek-nek talán leghivatottabb megnyilatkoztató ja, nem vásári munkát gyárt, ha a népről, az ő kedves népéről ír. A hitünk nem csalt. Nem írt ugyan Dankó sem szociális drámát, sem magyar operettet, de írt egy élettel és igazsággal telt történetet. És mert élet: drámai. Es mert igaz: nagyhatású." Ady ezután kifejti, hogy Dankónak „megbecsülhetetlen érzéke